Egyénre szabott kiscsoportos személyi (2-3fő) edzések!

Szeretnék külön is írni erről a szolgáltatásról, mert ez a személyes kedvencem, nem véletlenül.

De, hogy is néz ki egy ilyen egyénre szabott kiscsoportos személyi (2-3fő) edzés?
Mitől lesz egyénre szabott, ha egyszerre 2-3 fő dolgozik?

Először is gondolkozzunk el azon, hogy vajon mit jelent az, hogy egyénre szabott személyi edzés?

Szerintem biztos nem azt, hogy az edző csak a te személyes magánéleti problémáiddal foglalkozik „face to face”. Ahogy azt sem, hogy az edző minden ismétlést hangosan számol neked, mintha te nem lennél képes egymagad elszámolni tízig, vagy hogy minden ismétlést (általában valamilyen kötött pályás gépen) kísér a kezével, mint egy Jedi mester.

Elmondom, hogy én mit gondolok erről.

Mindenkit fel kell mérni egyénileg, és ezt soha nem elég szemrevételezéssel megtenni. Kell legyen valamilyen mérhetőbb, egzaktabb dolog is a kezünkben, mint a ránézés. A legjobb, ha a mozgást tudjuk felmérni. Erre tökéletes rendszer az FMS. Miután egyénileg felmértük a mozgásmintákat, utána tudjuk megtervezni, hogy honnan indulhat a közös munka.

Azt, hogy miben fog különbözni az egyének edzése, nem csak a célok különbözősége fogja meghatározni. A célok általában nagyon hasonlóak, akkor is, ha szeretjük azt hinni, hogy mind egyéniek és különlegesek vagyunk.
Én például még nem találkoztam, olyan nővel, aki ne akart volna kicsit kerekebb popsit, feszesebb “integető” izmot, vagy olyan férfivel, aki ne akart volna kicsit izmosabb bicepszet, esetleg kicsit leadni a pocakból.

Ezt csak azért említem, hogy tisztázzuk azt, hogy mindenkinél az elsődleges cél ugyanaz lesz.

A mozgáskompetencia kiépítése.

Mindenkinek Ugyanazokat az alapvető mozgásmintákat kell megtanulnia és gyakorolnia.
Ezek pedig a guggolás, tolás, húzás, csípőzsanér, cipelés.

Mindenki fog guggolni valamilyen formában! – Ahogy csípőnyújtásokat, toló és húzó mozgásokat is végezni!
Tehát még ettől sem lesz egyénre szabott a személyi vagy kiscsoportos személyi edzés.

Akkor mitől?
Attól, hogy a felmérések alapján, egészen más lesz a mikor, mit, és azt hogyan, és persze a miért kérdésekre a válasz.

Azt, hogy a guggolást van aki trx-szel, van aki dobozra, van aki lassú negatív (excentrikus) szakasszal, van aki izometrikusan megtartva, van aki normál tempóban végzi, azt meghatározza, hogy ki milyen sportelőélettel rendelkezik, a tanulási folyamat melyik szakaszában tart (kognitív, asszociatív, vagy autonóm?), és hogy mi a konkrét célunk vele, milyen adaptációt szeretnénk létrehozni.

Azt, hogy ki milyen mozgástartományban végzi a mintàkat, azt meghatározzàk az egyéni különbségek, amik a mozgásminta limitációkban jelentkeztek az egyénenkénti felmérések (és újramérések) alkalmával.

Azt, hogy ki mekkora volumennel és intenzitással dolgozik, vagyis, hogy mennyi ismétlést, mennyi szettet, mekkora súllyal végez, az megint csak egyénenként fog változni, függően attól, hogy milyen mozgáskompetenciával és fizikai kapacitással rendelkezik már, illetve, hogy hova szeretnénk eljuttatni, és persze megint csak, hogy miért?

Továbbá ezeket a folyamatokat, a mit, mikort, és a hogyant, de persze leginkább a miértet, egyénre fogják szabni az olyan egyéni kompetenciák is, mint a korábbi sérülések, betegségek, vagy az adott napi készenléti állapot, vagyis a testi, lelki állapot (aludt e eleget, evett e rendesen stb.).

Annak ellenére lesz személyre szabott az edzés, hogy látszólag mindenki ugyanazt fogja csinálni, de legalábbis egy időben.

Ugyanazt mégis teljesen mást.

Talán erre vonatkoznak Brett Jones szavai, amit jómagam egyik vezérigémül is választottam:

“Az edző pozíciója: művész és tudós!” – Brett Jones”

Ezt még annyival egészíteném ki, hogy az ilyen jellegű szakmai munka tökéletesen menedzselhető akkor is, ha egy időben 2-en vagy 3-an dolgoznak a “kezem alatt”, sőt!

Van, hogy, három tanuló, három különböző munkafolyamat különböző szakaszában dolgozik, de egyidőben!

Szóval szeretem a kiscsoportos (2-3fő) munkát. Jellemzően a tanítványok is szeretik.
És rengeteg előnye is van:

– A legfontosabb, hogy nem kell mindig szórakoztatnom a tanulókat, ami azért is szerencsés, mert nem is lennék rá mindig képes. Viszont koncentráltabb maradok, mert nincsenek üresjáratok olyanok miatt, mint pisi,kaki,orrfújás,ivás,törölközés,fontos hívás stb.

– Amikor fecsegni támad kedvük, mert ezek a fiúk – lányok már csak ilyenek, megtehetik egymás közt, persze csak az öltözőben, mert edzés közben úgysem engedem! Ez azért is nagyon jó, mert én valahogy sosem éreztem azt, hogy az én feladatom lenne, hogy a “legjobb jó barát” legyek. Az edzések közben.

– Közösségben, bármilyen meglepő is, erősebb a közösségi érzés, ami jó!

– Jobb a hangulat, sokkal motiválóbb a munka és gyakoribbak az egészséges versengések.

– Tudom, erről sosem beszélünk, mert mi edzők, mind misszionáriusok vagyunk, akiknek ez a munka egyébként is csak a hobbija, de ebben az esetben kevesebbet fizet a vendég fejenként, nekem pedig több a bevételem, amitől én is motiváltabb és nyugodtabb vagyok.

– A 2-3 fő még az a létszám, amit jól lehet kezelni, ahol nem oszlik meg a figyelmem, kivéve, ha direkt “nem tudok figyelni”, pl. amikor nem hallgatom meg a hisztit, vagy csak félrenézek, mással foglalkozok, engedve egy kis lógást.

Persze ez az egész csak akkor működhet, ha az edző kezében/fejében/tudástárában van egy, vagy több olyan edzésmódszer, ami a különböző edzésrendszerekből úgy tevődik össze, hogy azok közt nagy magabiztossággal tudjon mozogni. Pillanatok alatt tudjon reagálni a váratlan szituációkra is, a különböző helyzetekre legyen bevált megoldása. Képes legyen párhuzamosan futtatni a különböző programokat, úgy, hogy közben átlássa külön-külön és egyben is a folyamatokat.

Ez elsősorban rengeteg tanulàst (szakmai tudást), és sok – sok tapasztalatot igényel. Ezen kívül magabiztos irányítói képességeket. De ezek tanulhatóak.
E mellé jön még a személyiség, vagyis az edző egyénisége, ami mindig egyedi.